Míg Brazília legjellegzetesebb és népszerűbb zenei stílusa mindmáig a szamba, ez koránt sem jelenti azt, hogy a műfaj megállt volna a fejlődésben. Sőt rengeteg változata és válfaja alakult ki térben és időben - lényegében minden városnak megvan a saját, csak rá jellemző stílusa. Azonban az utóbbi időben páran elkezdtek kísérletezni, keverni és kavarni, felrázni ezt az egyébként is élettel teli stílust új ritmusokkal és hangulatokkal...
Az egyik legsikeresebb zenei vegyészt Marcelo D2-nek hívják, és azért szeretjük őt, mert hip-hoppal és rappel keverve úgy tudta a szambába belecsempészni az underground flaszter-ízét, hogy az megmaradt hamisítatlanul brazilnak. Sok hasonló kísérletnek - melyben brazil-nyugati hybrideket próbáltak kémcsőben megalkotni - siralmas eredménye lett, és csak felhígítani és korruptálni sikerült a brazilos hangulatot.
Az, hogy ez D2-nek miért sikerülhetett, az valószínűleg annak köszönhető, hogy ő maga is egy eredeti karakter, nem pedig egy újabb, a zeneipar által világra vajúdott izzadságszagú, torz mesefigura - és emellett természetesen velejéig brazil. Bár nincs egy drámai, filmbe illő előtörténete - gyerekkor a favelában; lemészárolt család; ilyesmi - tinédzser korában volt egy-két zűrös éve, amikor viszont ilyen srácokkal lógott. Több barátságnak a barát erőszakos halála vetett véget, ami a középosztálybeli Marcelót megtanította, hogy mi a kegyetlen brazil valóság. Ennek ellenére a zenéje és a szövegei inkább vidámak és feldobóak, mint búsan a múltba révedőek vagy rajosan keménykedőek...
Ha valakinek bejött a belinkelt szám, az esetleg rákereshet az "Acústico MTV"-ben előadott egészestés koncertjére, ahol többek között fellép Will I Am-mel (akit mondjuk pont baromira nem bírok) és a 12 év körüli kisfiával (már a sajátjával nem a Will I Am-ével)...
No comments:
Post a Comment