Az arany úton #1 - Bányák és Csajok

Van egy állam Brazíliában, ami lényegében két fővárost is delegált az országnak, úgy hogy mindkettő másik államban van. Itt született a legtöbb brazil elnök, itt láttam a legtöbb részeg embert és itt a legszebbek a lányok - ez az állam Minas Gerais

Estrada Real - rákatt

Minas Gerais-ra már nagyon kiváncsi voltam - ha egy brazillal Braziliáról beszélget az ember, előbb-utóbb mindig feljön Minas, és mindig pozitív előjellel. Talán nincs még egy olyan állam aminek ennyire jó lenne a megítélése a helyiek szemével, abban pedig teljes a koncenzus, hogy az itteni hölgyek - a mineira-k - a legszemrevalóbbak és tüzesebbek egész Brazíliában. Emiatt, meg persze a sok múzeum miatt, egyszerűen muszáj volt eljutnom erre a vadregényes tájra! A név 'Minas Gerais' nagyjából annyit tesz, hogy 'általános bányák', ami magyarul kicsit ügyetlenül hangzik, de a lényeg átjön - itt bányák vannak. Sok bánya. Ugyanis Minas hegyvidéken terül el, távol a tengertől, Rio de Janeirótól északra.

Ami egyébként Riónak a hatalmas szerencséje, ugyanis a Minasban kibányászott elképesztő mennyiségű aranyat és drágakövet a Portugálok Rió kikötőjébe vitték, hogy onnan hajóztassák vissza az anyaországba, ezzel Riót olyannyira fellendítve, hogy először főváros, majd a portugál királyi család otthona lett belőle (mondjuk ez utóbbiban Napóleon európai munkássága is belejátszott). Végül megépült a Riót és a minasi bányavidéket összekötő út - az 'Estrada Real'. Rió mellett a mai főváros, Brazíliaváros születése is Minashoz köthető, ugyanis a mineiro Juscelino Kubitschek - aki az 50-es évek végén állt az ország élén - volt elsősorban felelős az új főváros felépítéséért (ami valahol bent van a francban, távol bármilyen értelmes dologtól, és még a lakói sem tudtak eddig semmi érdekeset mondani róla, azon túl, hogy fentről nézve úgy néz ki, mint egy repülő - nem néz ki úgy)

A smaragd románca

Minasnak magának az első székhelye egy Marinana nevű kisváros volt, majd ezt a szerepet átvette tőle a közeli Vila Rica (gazdagfalva), ami a 18.századra Brazília legnépesebb városává fejlődött. Később, mikor az aranybányák jóformán kimerültek, átnevezték Ouro Preto-vá (fekete arany), és tovább működött székhelyként, míg a 20.században fel nem  húzták a modern, előre tervezett festői betontömböt - Belo Horizonte-t.

Minas Gerais egyszerre autentikus és tradicionális - főleg a kozmopolita Sao Paulóhoz és az őrült Rio de Janeiróhoz képest - és portugálabb, mint a legtöbb brazil állam - Sao Paulóban és délen hatalmas az olasz és a német; északon az őshonos indián; észak-nyugaton pedig az afrikai behatás. Az építészete jellegzetesen koloniális és hegyvidéki, az emberek kimértebbek, de kedvesebbek a megszokottnál. A kaja is más itt - jóval több disznót esznek és vannak egészen tűrhető, bár nagyon lágy sajtjaik. A helyi különleges desszert a Romeo és Júlia, ami az említett lágy sajtból és goiabada-ból - guavából készült velőtrázóan édes lekvár szerű cuccból - áll. A babról természetesen itt sem tudnak lemondani, sőt - sosem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de itt háromszor több babot esznek, mint bárhol máshol az országban, csak itt legalább még pürésítik is egy kicsit, hadd szóljon.

Minas valódi culináris hozzájárulása a világhoz azonban nem az ételek közt keresendő. A brazil nádpálinka - a cachaça - elsősorban innen származik, és messze itt találhatók legjobb minőségű márkák - például a személyes kedvenc, a beija flor. A jó cachaçának már-már parfüm szerű kigőzölgése van és nagyon finom tud lenni, azonban mondjuk a magyar pálinkával, vagy közeli rokonával a rummal szemben - nem sikerült magát beverekednie az elit piák klubjába, szerintem igazságtalanul.

Ennyit így áttekintésként Minas Geraisról - a folytatásban jöjjenek a személyes élmények!