Sin City

A világ tele van bűnös városokkal - London, Berlin, Bangkok, Budakeszi stb...  - de talán egyik sem annyira szodomai, mint Sao Paulo... 

Főleg azért nem, mert bár lehet, hogy Londonban több a drog és a morális mocsok, de ez leginkább a londonerek már-már patológiai szintű eszképizmusából adódik, Bangkokban pedig a mindent elárasztó prostitúció főleg a nyugati turistáknak szól. Sao Pauló ezzel szemben teljesen önmagától ilyen, nem a turisták kedvéért és nem is a saját szerencsétlen, túlszabályzott életük elfelejtéséért.

Először is nem árt tudni, hogy a braziloknak sokkal lazább a hozzáállása az ősi mesterséghez a miénknél, meg a testiséghez úgy általában. Errefelé teljesen normális dolog, hogy egy üzletember ebédidőben lezavar egy gyors kört kedvenc kurtizánjával, vagy hogy sikertelenül járt fiatalok buliból hazafelé menet még útba ejtenek egy szimpatikus kuplerájt. Ehhez még csak kerülőt sem kell tenniük, van bőven.

Ez a tábla tényleg kint van

A másik háttérinfó pedig, hogy a brazil szülők nem igazán csípik, ha csemetéik hazahurcibálják az aktuális partner(eke)t (főleg, hogy a csemeték még sokszor 30 évesen is a szüleikkel élnek), illetve maguk a szülők sem feltétlenül a hűség mintaképei - ezért aztán, ahol igény van, ott szolgáltatás is alapon, az összes brazil város tele van 'Love Motel'-ekkel, de még az autópályák széle is. Nagyon hangulatos lehet életed szerelmét diszkréten becsempészni egy villódzó rózsaszín neon felirattal díszített Love Motel garázsán keresztül, majd szenvedélyesen szerelmeskedni egy ágyban mely oly sok örömöt okozott már annak a pár tízezer paráznának, akik az idők során kokain bódulatban betévedtek vagy stohl-részegen bezuhantak az intézménybe. A világ két legszarabb melója is ezekhez a szerelmi fészkekhez fűződik: az egyik annak a transzvesztita prostinak lenni, aki még szerda reggel fél 8-kor is az ajtó előtt strihel, rejtély, hogy miben reménykedve - a másik pedig itt takarítani...   

Ami a keményebb drogokat illeti, Nyugat-Európához képest nincsenek annyira jelen (vagy csak én nem járok olyan bulikba), de a fűszag-felhő mindenhol ott lebeg. Bár baromira illegális itt is a fű - sőt, ha a rendőr rajta kap, a szart kiveri belőled - úgy tűnik, hogy ezt mindenki magasról leszarja. Emberek totál nyugodtan mászkálnak alkarnyi égő spanglikkal az utcán, hogy még egy szerényebb képességű rendőrkutya is Bécsből szagot fogna. 

De ahelyett, hogy itt általánosságokról fecsegek nézzünk meg két konkrét pokol-bugyrot!

Rua Augusta

A Rua Augusta - Sao Paulo legnotóriusabb utcája - kb. 4 kilométer hosszú és a két végpontja között lényegében a város egész szociokulturális skáláját egymaga lezavarja.

Az Avenida Brasil-tól indul, amit ha lenne pofám, a helyi Andrássy útnak is hívhatnék, épp csak itt egy hangyányit több a grófi kastély, ferrari szalon és plasztikai sebészet. Az Avenida Brazil-hoz képest a Champs Elysées egy Üllői út a bombázások után egy gyűrött fekete-fehér képen. Innen főleg bevásárló utcákon halad át, amik roskadásig vannak tele a legelitebb márkák boltjaival és puccos bárokkal - ez itt a gazdagok és szépek elefántcsonttornya, ahova nem ér el a mihaszna köznép bűze és mocska. Majd egyszer csak keresztezi az Avinida Paulista-t, a város gazdasági és pénzügyi szívét, teletűzdelve felhőkarcoló bankszékházakkal és idegesen dohányzó öltönyös formákkal.

A figyelmesebb járókelő már itt gyanút foghat, hogy a Paulista lényegében vízválasztóként szolgál a Rua Augusta "sötét és világos" oldala között, ugyanis a sarkon az idő nagy részében vagy egy rosszabbul sikerült nőimitátor playback-kel virtuóz módon full kakaón az értő közönség nagy örömére, vagy egy teljesen dementált hajléktalan táncol a saját walkmenjére egy betonemelvényen. Néha egy prédikátor/ördögűző is meg szokott jelenni, aki tébolyodott eksztázisban kalimpál egy bibliával és az ítéletnapjáról üvöltözik vérben forgó szemekkel boldog-boldogtalannak, miközben ide-oda ugrál, mint akinek habverőt dugtak a seggébe. Az ilyen jelenetek az augustán továbbsétálva minőségben és mennyiségben is csak fokozódni fognak.

Van itt aztán minden, mint a búcsúban! Annak ellenére, hogy nem egy hivatalos vöröslámpás-negyed, az utat két oldalról végig striptease bárok, kuplerájok, swinger klubbok és love motelek szegélyezik. A kocsik közt ácsorogva ügyfélfogadó lepattant ledér hölgyek armadái ciccegnek a járókelőkre, mögöttük elvonásos junkie-k reszketnek a kapualjakban. Néha egy bárból sejtelmesen kiszól valaki, hogy "cervejinha? bucetinha?" - azaz, söröcske? puncicska?". Itt vannak egyébként olyan kombók, hogy adott pénzért a fogyasztóvendég kap egy sört, egy szelet pizzát és egy 'egzotikus masszázst'.

Hasadra süt a nap!

Tekintve, hogy ez tényleg nem kimondottan csak bordély-zóna, rengeteg kocsma és szórakozóhely is van - ezáltal rengeteg elmihálylott fiatal is. Mikor először voltam itt, akkor hajnali 3-ra sikerült megérkeznünk egy taxival, és a látvány, ami fogadott még három év London edzettségével is mellbevágó volt. Ha készülne itt egy film az lenne a címe, hogy Félelem és Reszketés a Szárnyas Fejvadászban! A hely soha nem látott módon ötvözi a post-apokaliptikus anarchiát egy psychedelikus lidérnyomással - mindenfelé különböző freakek, gótok, transzik, hipsterek, bikerek, upperek, downerek lepik el a járdát - egyesek állva és sörözve, mások fetrengve és habzó szájjal... Ködös bódulatban egymás arcát nyaló párok: fiúk-lányok; lányok-lányok; fiúk-fiúk... és ezek még csak a párok. A szomszéd utca ennyire nem változatos, ott kizárólag bőrszerkós fickók smárolnak egymással. Egyébként ez nem igazán meglepő tekintve, hogy Sao Pauloban igen élénk és népes a meleg közösség, olyannyira, hogy éppen most zajlik itt a Gay Week, amire a koronát a vasárnapi Gay Pride teszi majd fel, ami a világon a legnagyobb ilyen jellegű felvonulás. Nem tudom, hogy megnézzem-e, állítólag elég para. Mármint emberek-az-utcán-töcskölnek-gyerekek-szeme-láttára para...

Egy ilyen helyen természetesen a bűnözés is mindig felüti az ocsmány fejét, bár nekem még soha nem volt semmilyen komolyabb problémám. Nem úgy, mint a portugál haveromnak, aki miközben egy kocsmában iszogatott, fegyveresek szállták meg a lokált és udvariasan adakozásra ösztökélték. Szerencsére a mobilja - ami még anno az enyém volt - annyira szar, hogy nem kellett a latroknak, így anyagi veszteség nélkül megúszta a jelenetet.

Ha az ember valahogy végigjut a Rua Augustán, akkor belefut a Praca Republicába, ami nappal a város egyik főtere - tele nevezetességekkel és szorgos emberekkel - de éjszaka lényegében egy demilitarizált övezetté avanzsál, ahol az árnyak közt sötét alakok élik bűnös életüket. Errefelé nagyon nem jó ötlet sötétedés után mászkálni, a helyiek sem teszik. Ezek után talán az sem meglepő, hogy az a pár szórakozóhely, ami a környéken van, inkább a zűrösebb típusból való...


Love Story


Az egyik ilyen Republica térségi hely a Love Story, ami a hangzatos neve ellenére koránt sem egy lányregény. Egy kolumbiai barátom vitt el oda egyszer, mert hogy egy spanjáé a klub - hát nem tudom, hogy milyen haverjai vannak a srácnak, de én biztos nem szeretnék velük találkozni! A Love Story ugyanis arról híres, hogy ide járnak a nap közben - és az éjszaka épeszű részében - dolgozó prostik szórakozni. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy nem egy kimondott operabál van odabent. A szolgálaton kívüli kurvák mellé persze a férfi állomány is igen illusztris - szerintem be se engednek olyat, aki még nem ölt embert...

Hop-hop, csak nem túl jó volt a buli?

A legnagyobb poén egyébként - és ezen tényleg nem tudom magamat túltenni - hogy diákigazolvánnyal be lehet menni féláron! Hogy őszinte legyek, ennek ellenére sem találkoztam bent túl sok PhD hallgatóval, vagy csak ravaszul hüvelykujjnyi fuxban, hátracsapott baseball-satyiban és tradicionális nyakra felfuttatott nonfig tetkóval álcázták magukat miközben az akadémikusokra oly jellemző szétpattintott felsőtestüket az atlétájukat pajkosan feltűrve mutogatták a stroboszkóp bársonyos fényében.

A Love Story továbbá - főleg a törzs-klientúra életviteléből és munkaóráiból adódóan - egy bevett afterparty hely is, mivel miután hajnali 5-6 körül bezárnak a klubbok, a még virgoncoknak nincs sok más alternatívájuk - főleg hétköznapokon. A Love Story viszont folyamatosan üzemel, én még soha nem hallottam olyanról, hogy valaki szemtanúja lett volna ott egy zárórának - reggel 9-kor az emberek még inkább befele mennek, mint kifele. Szerintem mire vége van a bulinak, az aki még mindig bent van, az valószínűleg már órák óta halott...

Szóval, ha valaki Sao Paulóba merészkedik az jobb, ha felköti minden gatyáját, mert itt kapni fog a pofájára, hogy a füle kettéáll. A Rocky Horror Picture Show ehhez képest parlamenti közvetítés...