Mint minden nagy nemzetnek a Braziloknak is megvan a saját konyhájuk. Végül is. Fogjuk rá...
A Brazil konyha ugyanis, ahhoz képest, hogy egy Európa méretű országról van szó, semmi maradandót nem alkotott. Nem az a baj, hogy rossz a kaja, sőt. Épp csak nem sikerült összehozniuk szinte semmi, csak rájuk jellemző ételt, mint mondjuk pia téren a Caipirinha-t. Az itteni kaják nagy része valamilyen bevándorló - olasz, japán, afrikai stb... - fogásnak a brazilosított változata. A sao paulóiak például meg vannak róla győződve, hogy nekik sikerült olasz elődjeik pizzáját a lehető legmagasabb kulináris szintre fejleszteni. Ez nagyjából annyit takar, hogy elképesztő mennyiségű teljesen ízetlen olvasztott sajtot dermesztenek a tetejére, ettől lényegében minden pizzának majdnem ugyanolyan íze van. Sajt kategóriában szintén nagyot megy a helyi Cheddar, ami bár narancssárgás színében emlékeztet a jól ismert eredetire, viszont azzal ellentétben tubusból nyomják ki, és azonnal torlaszolja a koszorúeret.
Ahhoz, hogy jobban megismerhessük a brazilok étkezési szokásait, először nézzük meg az itteni kaják hierarchiáját:
A Salgado
A Salgadók lényegében a Snack-nek felelnek meg és a brazil gastro-piramis legalját képzik, nagyjából a magyar pogácsa magasságában, illetve más latin-amerikai országban az Empanadakéval. Általában töltve vannak valamilyen gyanús eredetű húspempővel, sőt a legtöbb úgy ahogy van nagyon gyanús - bár én még sosem lettem rosszul tőlük. Mindenhol fellelhetőek, de leginkább a lepattant országút menti talponállókra és a részegen beesős, hajnali 5-kor is nyitva levő neonfényes csodákra jellemzőek. Ebből a kategóriából két salgado emelkedik ki népszerüségével - az egyik a Pão de Queijo, ami egy az egybe pogácsa, csak a sajt nem rászórva van, hanem a tésztájába sütve. A másik a Coxinha, ami egy nagy csepp alakú croquette-göb, a közepén csirke-masszával és néha Catupiry-sajttal.
A salgadók egyébként, ha jól találja el az ember, lehetnek egész finomak, de sajnos inkább az az általános, hogy egy 5 napja a vitrinben kushadó, lustán fáradt olajban ázó borzalmat kapunk. Az nem annyira finom. A salgadókra szintén jellemző, hogy cirka 25,000 kalóriát tudnak 4 falatba belesűríteni - nagyjából olyan érzés, mint dúsított uránt enni. A salgadókat jellemzően pimentával, azaz csípős szósszal szoktuk feldobni és fertőtleníteni kicsit.
A Lanche
A salgadóknál eggyel magasabb, már-már kajának nevezhető szint, a lanche-k. Ezeket leginkább a róluk elnevezett Lanchonete-kben lehet kapni, amik a brazil utcai gyorskajálás frontvonalának számítanak. A lanche kategóriába főleg hamburgerek és különböző melegszendvicsek tartoznak, egytől-egyig csurig töltve ízetlen olvasztott sajttal. Az olvasztott sajt valamiért nagy fétise a braziloknak.
A lanche-k mellé jellemzően valamilyen gyümölcslevet szokás inni, csak hogy valami vitamint is csempésszünk az amúgy csak sajtból és húsból álló szenyánk mellé. A gyümölcslevekről majd illene írnom valamikor részletesebben is, mert - főleg Rióban - fontos részét képzik a brazil "konyhának", és nem mellesleg állati finomak.
A hamburgerek talán nem is, de a brazil hot-dogok akár egy külön blogot is megérdemelnének: az egy dolog, hogy a hot-dogot lefordítják portugálra és Cachorro Quente-nek hívják, de a puszta összetétele többeket kitérítene a hitéből. Az általunk ismert kifli-virsli-mustár triumvirátus helyett ők még bele szuszakolnak sült krumplit, krumpli pürét, kukoricát, sajtkrémet, majonézt, paradicsom-salátát, valamilyen rejtélyes mártást és biztos ami tuti, még egy virslit. Mindezt a mester egy vakolókanállal alkotja meg 10mp alatt. Északon kicsit még bolondítanak rajta...
Pratos
A prato magyarul tálat jelent, és ez az a szint, ahol már ténylegesen főzésről is beszélhetünk. Nagy változatosság mondjuk itt sincsen - a legtöbb tál rizsből, babból, sült krumpliból és valamilyen húsból áll. A brazilok naponta kétszer esznek babot és rizst - ebédre és vacsorára. Egy európai ember számára teljesen felfoghatatlan, hogy a francba nem unják még, én már a bab puszta látványától is sírva fakadok. Persze itt is lehet trükközni csípős bevetésével, de nem lehet sokáig odázni az elkerülhetetlen herótot.
A brazilok viszont vígan elvannak a rizs-bab kombójukkal, lényegében bármihez, akár eperfagyihoz is képesek fogyasztani.
 |
| Így néz ki brazil kaják 85%-a |
Petiscos
Ezek leginkább a spanyol Tapas-okra emlékeztetnek, és itt már valamivel több variáció van. A petiscók főleg jól menő kocsma-éttermekben szoktak előfordulni, ahol sör mellé lehet őket csipegetni - méreg drágán. A sült krumplitól a rántott rákocskákon át, a kolbász-tálig bármi lehet petisco. Ami számomra nagyon fura az az, hogy mindegyik kb. egy árban van: a hasáb burgonya annyiba kerül, mint a tintahal karikák! De ami még furább, az emberek ennek ellenére veszik a hülye hasábot is ahelyett, hogy jobbnál jobb húsokkal vagy friss tengeri-szörnyekkel tömjék a fejüket...
 |
| Nemtom, ez csak úgy megtetszett... |
Na ezek lennének dióhéjban az alapok. A folytatásban: kajálda-rendszertan, gyümölcslé mikróelemzés, különlegességek. Stay tuned!
No comments:
Post a Comment