√3. Világ

Egy év a harmadik világban - erre gondoltam, mikor megtudtam, hogy megkaptam a helyet Brazíliába. Imperialista, nyugati médián hizlalt lelki szemeim előtt - a harmadik világ szó említésére - romok közt kapirgáló éhező gyermekek jelentek meg, autóbombák, fegyveres konfliktusok, általános enyészet - pokol. Persze sejtettem én, hogy a szamba szülőhazája nem lesz egy kimondottan mogorva környezet, de még így is egy - bár jóindulatú és boldog - de súlyosan visszamaradt, latin lustaságban tobzódó országot képzeltem el, ahol bármelyik pillanatban fejbe lőhetik az embert. Ehhez képest megérkeztem egy 20 milliós tomboló metropolisba, ahol a világon a második legtöbb helikopter cikázik a levegőben és a hatodik legtöbb dollár-milliárdosnak az otthona (forbes). Akkor most hányadik világ is ez?  

Én vagyok a zöldekkel

Először kezdjük egy kis kéretlen okoskodással. Az egész a hideg-háborús években kezdődött, amikor a nyugati, kapitalista országokat első világnak-, a szocialista blokkot pedig második világnak nevezték el. Az ideológiailag többé-kevésbé független, sokszor az első két világ csatateréül szolgáló államok összessége a harmadik világ néven futott. A Szovjetunió szétesése óta ez a besorolás értelmét vesztette, és manapság az első világ alatt nagyjából a fejlett országokat- a harmadik alatt pedig a fejlődőeket értjük.
Az, hogy mi számít fejlettnek vagy fejlődőnek azt igen sok szempont befolyásolja és nincs is róla egy kőbe vésett konszenzus, bár a főbb szempontokkal a legtöbben egyetértenek melyek - az egy főre jutó jövedelem és GDP, iparosodottság, infrastruktúra, általános jólét, illetve a HDI (Humand Developement Index). Magyarország - és Közép-Kelet Európa többi része - vagy nincs-, vagy un. "átmeneti ország"-ként van besorolva. Brazília pedig NIC-ként, azaz Newly Developed Country-ként van elkönyvelve, ami lényegében annyit tesz, hogy bár még nem érték el a fejlett világ gazdasági szintjét, de már nem sorolhatók a világ fejletlen feléhez sem.

Tehát Magyarország és Brazília is a két világ közt lebeg valahol - a különbség az az, hogy ameddig mi - főleg a saját tehetetlenségünk miatt - stagnálunk, addig a brazilok gőzerővel fejlődnek és hagynak le szép sorban mindenkit. Brazília ma a világ 6. legnagyobb gazdasági ereje - önellátó földgázból és kőolajból, a világ legnagyobb édesvíz készletével rendelkezik, hatalmas deviza tartalékai vannak és Kína egyik fő importőre. A válságot persze Brazília is megérezte, de közel sem annyira, mint a fejlett világ. Így továbbra is rekord sebességgel tudott fejlődni, ami igaz mára kicsit lelassult, de még így is egy egészséges 3.5%-os GDP növekedést jósolnak neki, míg nekünk egy döglődő 0.3%-ot - ami egyébként Európán belül tök átlagos (Economist).

Sao Paulo Skyline

Ez nagyon szépen néz ki így leírva és számokkal kifejezve, de hogyan fest ez a gyakorlatban? Ma Brazília - azon belül is főleg Rió és Sao Paulo - teljesen hibrid közeget alkot. Sao Paulo látképét felhőkarcolók ezrei uralják, az égen helikopterek, az úton Camaro-k suhannak tucatszám. Szinte mindenki, akinek egy kis képesítése van, a bankszektorban- vagy egy mérnöki irodának dolgozik. Kilenctől-ötösök milliói rohamozzák meg termeszként az ultra-modern, pilóta nélküli metrót minden reggel és délután. Két hetente Fashion Week-et, Film Fesztivált vagy Gasztronómiai Napokat tartanak. A fejlettséggel jó esetben együtt járó kulturális, etnikai és szexuális tolerancia pedig londoni magasságokba  (egyesek szerint mélységekbe) szökött.

Világok találkozása

Brazília új arcképe azonban cirka 20 évnyi rohamos változásnak az eredménye: 40 millió embert sikerült felhozniuk a létminimum szint alól és létrehoztak egy erős középréteget. Ez a középréteg pedig elkezdett vásárolni, megjelent itt is a fogyasztói társadalom, annak minden pozitív és negatív hozományával. Kialakult a brazilokra korábban egyáltalán nem jellemző márka iránti igény. A helyiek nagy többsége egyébként ma sem nevezhető sznobnak - alulöltöznek, nem hordanak ékszert sem hatalmas órát, nem járnak drága autókkal. Nem jellemző az otthon megszokott D&G izompolós/lízing BMW-s rajoskodás. A brazil alapvetően egy szerény nép... egyelőre. Míg a most pozícióban levő generáció alázatos és nem páváskodik a pénzével, mert úgy nőtt fel, hogy félnie kellett, mikor lövik agyon a cipőjéért, az ő gyerekeik már jobban hasonlítanak a nyugati aranyifjakra - designer cuccokban járnak, méregdrága helyeken buliznak, felvágósak és sznobok, viszont még kevesen vannak és nem teremtettek trendet. Reméljük ez így is marad és nem fertőzi meg a többséget a feltörekvő országok - főleg Kelet-Európa - fiataljaira annyira jellemző kompenzáló, külsőséges, brand-bitch métely. Ennek a jelenségnek a hiánya ugyanis az egyik dolog amit a legjobban szeretek Brazíliában. Ugyanezek a fiatalok ugyanakkor - akárcsak mondjuk Amerikában - állatira vonzódnak a gettó (itt favela) kultúra iránt és nyomatják a 'Baile-Funk'-ot, ami semmivel sem kevésbé vicces, mint amikor egy szenátor fehér-seggű kölke niggának képzeli magát a malibui villájában.

A rengeteg milliomos és a hatalmas GDP ellenére Brazília mégsem fejlett ország, ugyanis a gyorsan fejlődő gazdaság és a fejlett - bár összefügg - nem ugyanaz. Például, ha a nominális GDP helyett az egy főre jutót nézzük, Brazília máris lezuhan a 6.-ról a 76. helyre (Kína a másodikról a 92.-re), mivel az a nagy termelés rengeteg emberre oszlik el. Brazília közelmúltja ráadásul rendkívül instabil volt, teletűzdelve pénzügyi válságokkal és katonai diktatúrákkal - a lényegében oligarchaként működő politikusaik pedig korrupcióban és aljasságban talán még nálunk is megállnák a helyüket. A jövedelem elképesztően aránytalanul osztódik el, és - bár sokat fejlődött az utóbbi időben - az infrastruktúra sem a legfényesebb. Még mindig 12% körüli az írástudatlanság (Magyarországon 0.5%), az ország 23%-ban nincs bevezetve közmű és a lakosság egynegyede, azaz 50 millió ember él létminimum alatt  - nagy részük nagyvárosok körüli nyomornegyedekben, azaz favelákban. Az se segít a nyomorgókon, hogy Brazíliában tilos az abortusz, és míg egy gazdag ember lánya megoldja külföldön, vagy okosba, addig a csórók tízesével pumpálják ki magukból a lurkókat.

Azonban nem csak a favelákban mutatkozik meg mindez. Akár Sao Pauloban - a világ tizedik legdrágább és gazdaságilag egyik legerősebb városában - sétálgatva is azt tapasztaljuk, hogy egy méter normális járda nincsen, a vezetékek gordiuszi-csomókba gabalyodva lifegnek (néha egy-egy lezseren lelóg egy pocsolyába), a lefolyók vagy el vannak dugulva, vagy egyáltalán nincsenek, emiatt ha esik, olyan mintha Atlantis pusztulását látnánk. A hajléktalanok hanyag eleganciával simán keresztülfekszenek az út közepén, igaz nem mindig mutatva az élet meggyőző jeleit, a várost keresztülszelő folyó, a Pinheiros, pedig lényegében irdatlan mennyiségű tisztítatlan szennyvíz - annak minden egészségügyi és nazális élményével...

Itt a bűnözés is más. Persze, bűnözés mindenhol van, otthon is - de míg Magyarországon, ha meg akarnak könnyíteni az ingóságaidtól, lehet megrugdosnak kicsit, talán meg is vágnak, de nem lőnek keresztül, vagy gyújtanak fel. Igaz a rendőr se fog pisztolyt a halántékodhoz, ha sötétedés után futsz az utcán, mint ahogy az a koreai komámmal történt mikor elmentünk karaokézni a japán negyedbe.

Brazíliát tehát nem könnyű egyértelműen ide, vagy oda sorolni - Sao Pauloban nem egy olyan utca van aminek az egyik oldalán high-tech, üvegfalú banképületek hirdetik a civilizáció csodáját, míg a másik leginkább Haitire emlékeztet közvetlenül a földrengés után, de még a halottak elcibálása előtt. Egy biztos: a braziloknak minden esélyük megvan, hogy bejussanak az első világbeli országok elit klubjába - és mikor megteszik, remélem azzal az önzetlenséggel, alázattal és életigenléssel fogják megtenni, ami a harmadik világbeli brazilokat annyira szerethetővé és nagyszerűvé tette, hogy senkinek ne kelljen többé nyomorognia ebben a földi paradicsomban...