A Sertanejo az egyik legújabb zenei kultusz, ami éppen végigsöpör Brazílián. Eredetileg a műfaj nevét is adó Sertão térségből származik, ami lényegében a brazil vadnyugatnak felel meg, és az ország észak-keleti - Nordeste - részén fekszik. Ez a terület, bár Brazíliától nem ilyesmit várnánk, ugyanolyan kopár és kietlen, mint kedvenc spagetti-westernjeink helyszínei, és nem mellőzi a hangulatfestő elemként szolgáló döglődő kaktuszokat és a magasban keringő reménykedő keselyűket sem. Az itt lakók hallgatag, marcona férfiak és szúrós szemű asszonyok, kiknek kemény külseje lágy szívet takar. Errefelé nehéz az élet és könnyű a halál...
Annak ellenére, hogy nálunk senki sem hallott róla, a Sertão kulturálisan és identitásilag nagyon meghatározó része Brazíliának - egy alapvetően puha és lágy országban mindenki szeretne egy kicsit olyan tökös lenni, mint ők. Talán ezért is terjedt el futótűzként az országot megosztó Sertanejo, a brazil country-zene. (Sőt a favellák zenéje, a baile-funk is ezért olyan népszerű). A sertanejo-ról mindenkinek szélsőséges véleménye van, van aki imádja, van aki gyűlöli. Egy dologban viszont mindkét fél egyetért: a sertanejo bulikban vannak a legszebb és leg...khm... tettrekészebb lányok - ezért aztán azok is járnak, akik amúgy a zenét magát rühellik.
A sertanejo - hálistennek - csak amolyan hétvégi szubkultúra, azaz senki nem mászkál békeidőben talpig klintísztvúdban. A buliban viszont nincs könyörület, irgalmatlanul megjelennek a favágó ingek, a cowboy-csizmák és a 10 gallonos kalapok - a legelhivatottabbak még sarkantyút is vesznek, szó ne érje a ház elejét. A legnagyobb népszerűségnek ráadásul a high-tech São Paulóban örvend a stílus, aminek aztán a lehető legkevesebb köze van a vadnyugat puritán valóságához.
Sampában egyébként van is egy hatalmas szórakozóhely - a Villa Country - ami kizárólag a sertanejónak van dedikálva. Az egész hangulatos western stílusban van megcsinálva, nagyjából olyan ízléses, mint a Pólus Center és méretre is durván akkora. Bent a brazil és az amerikai country legjava cicereg, amire texasban nagyjából úgy táncolnának, mint egy vágytól égő osztrák nyugdíjas pár síbakancsban a hüttében, itt viszont elég derekasan ropják a trópusi cowboyok.
Magáról a sertanejóról nem tudnék véleményt mondani, mivel, bár eleinte gyűlöltem, mint a sóskát, mostanra - a kitartó agymosásnak hála - valahogy sikerült megkedvelnem, legalábbis a slágereket. Azonban a sertanejo énekeseknél tenyérbemászóbb pojácákat még nem hordott a hátán a föld - kb olyanok, mint egy Justin Brieber-be oltott Fásy Ádám nyakon öntve ipari gejlel. A sertanejónak van is egy külön rájuk szabott, mutálódott válfaja - a Sertanejo Universitario - amit ti is, igen TI IS jó eséllyel ismertek, ugyanis az egyik ilyen szörnyszülött átszökött az óceánon és jelenleg is a mi öreg kontinensünket erőszakolja! Nem más ő, mint Michael Telo Ai Se Te Pego -ja. Ez úton is szeretnék felszólítani minden kedves polgárt, hogy aki meglátja, az ne legyen rest megdobni valami kellemetlennel...
(A fotók Araquém Alcântara Sertão Sem Fim című albumából származnak)
No comments:
Post a Comment