A Carandiru (2003) és az alapjául szolgáló regény, egy São Paulói börtönorvos valóságon alapuló története. Az ő szemén keresztül betekintést nyerünk a bentlakók életébe, megismerjük mindegyiknek a maga kis történetét, majd végig nézzük a lázadásukat, melyre az utókor csak úgy emlékszik vissza, hogy a "Carandirui Mészárlás".
A regény írója, Dráuzio Varella 1989 és 2001 között volt a Carandiru, Latin Amerika legnagyobb börtönének bejáró orvosa - feladata főleg a 80-as évek végén tomboló AIDS járvány megfékezése volt. Munkája során rengeteg időt töltött el a rabokkal, meghallgatta életük történetét, lassanként megszerette őket, akik cserébe befogadták, tisztelték őt. Majd eljött az 1992-es nagy börtönlázadás, melynek leverése embertelen vérfürdőbe torkollott. A Tropa de Choque - nem mellesleg az az egység, amelyik pár hónapja az egyetememet is megszállta a szemem láttára - lényegében minden tárgyalás nélkül berontott a komplexumba. A "harcok" során - melyben a házilag készített késekkel felfegyverzett bentlakók a pajzsos-gépfegyveres különleges egységgel álltak szemben - összesen 111 rabot lőttek le. A rendőri erők semmilyen veszteséget nem szenvedtek. A rendőrök válogatás nélkül tüzet nyitottak mindenkire - a fegyverteleneket, önmagukat megadókat vagy a cellájukba menekülőket sem kíméltek. A regény - és ezáltal a film - a rabok elbeszélései alapján íródott, a teljes igazságot sosem tudjuk meg, de a számok nem sok kétséget hagynak...
A mészárlásnak végül hatalmas média visszhangja volt - Ubiratan Guimarães-t, az akciót levezénylő ezredest először 632 év börtönre ítélték, majd 2006-ban "parancs teljesítés"-re hivatkozva mégis felmentették. Az események felháborították és egységbe kovácsolták a São Paulói alvilágot - Guimarães és José Ismael Pedrosa, a börtön akkori igazgatója, nem kerülhették el a sorsukat: mindketten gyilkosság áldozatai lettek.
2002 őszén a Carandiru végleg bezárta kapuit és lebontásra került.
No comments:
Post a Comment