December 23, reggel 6:00 - Érkezés a Fortalezai rodoviariára (buszpályaudvarra) - Ok, akkor most hogy legyen? Az fix volt, hogy 24-én este már Natalban szerettük volna veretni valami karácsonyi mókára, de arról, hogy addig hogyan/hol/mikor/stb megoszlottak a vélemények. Végül 'V' és a németek úgy döntöttek, hogy nekik egy fél nap városnézés kielégíti Fortalezával kapcsolatos vágyaikat, és egy éjszakai busszal elhúznak, míg 'T' és jómagam csak másnap gondoltunk továbbállni - adjunk egy esélyt a helynek alapon.
A délelőttünk azzal telt, hogy megpróbáltunk felhajtani valami olcsó szállást, amit leginkább a helyiek buzgó segítőkészsége nehezített meg. Azt, hogy merrefelé érdemes keresgélnünk, relatív hamar sikerült felderítenünk, viszont azt, hogy hogyan kell odajutni, járókelőktől kérdeztük meg, ami így retrospektíven, nagy hiba volt: ugyanis Brazília dolgos népe nem ismeri a 'nem' vagy 'nem tudom' kifejezéseket - így hát, ha megkérdezed tőle, hogy hogyan kell ide vagy oda menni, akkor is felrak egy buszra, hogy "ezzel az ötödik megállóig haverom", ha közelítő fogalma sincs róla, hogy hol van az a hely, ahova te menni akarsz, de valószínűleg arról se, hogy hova a viharba megy az a tetves busz! Ebből kifolyólag mi cirka 3 órát buszoztunk teljes menetfelszerelésben körbe-körbe a városban, mire beláttuk, hogy kell fognunk egy taxit.
Végül megérkeztünk egy utcába, ami valóban roskadásig volt tele hostelekkel. Be is mentünk az elsőbe, ahol az előtérben egy férfi ült, akit az idő vasfoga már jócskán megcsócsált, és aki, bár a szemei nyitva voltak, nem úgy festett, mint aki egészen, vagy egyáltalán magánál van - volt egy lezser lobotómiás beütése (amit meglett kora önmagában még nem indokolt volna). Közelebbről megfigyelve (nem tudom, miért kellett megfigyelnem közelebbről) látszott, hogy a fejéből szolidan csörgedezik a vér... Nem tudom milyen új-hullámos marketing fogás egy ilyet kitenni lényegében a kirakatba, de minket nem olyan fából faragtak, hogy egy jött-ment zombi csak úgy eltántorítson minket. A recepciós sajnos egy kicsit magas árat ajánlott, de hozzá tette, a többi hostelt nem ajánlja, mert azok veszélyesek - mindezt ugye az agyából vérző fószer mellett. Az elfogulatlan jó tanács ellenére mi vállaltuk a veszélyt, és sikerült 50 méterrel arrébb fél áron szereznünk egy privát szobát, ami egy lerongylott hátizsákosnak a legmagasabb elképzelhető luxust jelenti, bátrabbak még a papucs nélküli zuhanyzást is megkísérelhetik.
Viszont ennyi jó csajt egy helyen, mint Fortalezában, nem sok városban láttam - ráadásul, mivel ezek a szépségek fehér srácot szinte csak filmen láttak... Szóval, ha erre jártok, érdemes beugrani. A hangulat egyébként is nagyon király: egyszerre autentikus és modern, a tengerpart este is tele van fiatalokkal, rengeteg a szórakozó hely (bár a legtöbb szar) és elméletileg Brazília egyik legbiztonságosabb városa - ennek ellenére volt, hogy ahogy sétáltunk odarohant hozzánk egy random forma, hogy arra inkább ne menjünk tovább, mert ott lelőnek, mint egy kutyát...
Mivel pont egy péntek estére esett az itt tartózkodásunk, ahhoz kérdés sem fért, hogy az éj leszálltával megtámadjuk a gyanútlan várost. A baj csak az volt, hogy a sok ide-oda buszozgatásban és keresgélésben derekasan megfáradtunk, ezért vettünk a patikában némi porított guaranát, ami a helyi herbál energizáló cucc - olyasmi, mint a kávé csak ütősebb. A nagy hátránya az, hogy lényegében semmiben sem oldódik, szobahőmérsékleten legalábbis biztosan nem. Mi narancslében próbáltuk meg elkeverni valahogy, de az így nyert miazma ízre és kinézetre egyaránt leginkább egy marék porba ejtett fosra emlékeztetett. Szegény narancslének az se segített, hogy az ajánlott egy evőkanál guarana helyett, mi nyilván abúzív módon vagy ötöt beleerőszakoltunk, majd a biztonság kedvéért még szórtunk rá egy keveset - a "ha legális csak nem lehet túladagolni" logikát követve. Túl nem is adagoltuk, de szerintem félóráig egyikünk sem pislogott...
Ami ezután következett, azt fedje balladai homály. Elég annyi, hogy olyan reggel 7 körül sikerült visszaevickélnünk a szobánkba, és azt is csak azért, mert 9-kor indult a buszunk. Beállítottam az ébresztőt 8-ra és ledőltünk hunyni egyet, majd fél perc múlva arra ébredek, hogy 'T' sikít, hogy "Basszameg, basszameg elkésünk! Háromnegyed kilenc van, basszameg!" - És tényleg annyi volt, a retardált telefonomnak pont akkor kellett lefagynia, és nem ébresztett! Iszonyúan kapkodva valahogy pár perc alatt bepakoltunk, de ahogy rohantam le a lépcsőn 100kg cuccal a hátamon, amekkora koordinálatlan nyomorék vagyok, sikerült rosszul lépnem, és minimum minden szalagot elszakítanom a bokámban!
Ekkor a hostel személyzete és szállóvendégei első kézből ismerhették meg a magyar nyelv összes, az utóbbi száz évben le- és le nem jegyzett bővítményekkel szegett káromkodását. A recepciósok segítőkészen orvost akartak hívni, de nem volt idő - azonnal pattantunk be a taxiba (én még mindig folyamatosan szitkokkal töltve meg a teret), és húztunk a rodoviáriára! 9:10 kor bár bent szökdécselek, keressük a peront, de sajnos már késő... Brazília fennállása óta először fordult elő, hogy egy busz pontosan elinduljon, és az is csak azért, hogy velünk kibasszon. Ebben egészen biztos vagyok...
Öröm volt az ürömben, hogy legalább a jegyünket különösebb huzavona nélkül kicserélték egy pár órával későbbire - így, ha lesántulva is, de estére már Natalban voltunk, amiről elöljáróban csak annyit, hogy nagyon megutáltuk a végére. Hogy miért, az a folytatásból kiderül (de főleg egy kurva miatt)...
No comments:
Post a Comment