A történet középpontjában egy riói szellemíró áll, aki nem képes feldolgozni, hogy mások aratják le munkája gyümölcsét, a sikert és a hírnevet, amit aztán pökhendin az arcába dörgölnek. Író lévén arra helyre menekül démonai elől, ahol egy titokzatos nő és egy még titokzatosabb nyelv egy hideg téli napon teljesen elbűvölte - ez a hely Budapest. Itt aztán megismerkedik kis országunk történelmi szellemírójával, Anonymus-szal, megpróbálja megtalálni az írás és a költészet mibenlétét, megérteni a szavak természetét, nem elkövetni új életében ugyanazokat a hibákat, mint az előzőben és legfőképp átadni magát ennek az új, idegen kultúrának, mely annyira különbözik a sajátjától... (Ha valaki nem érti a végét, az keressen egy képet Chico Buarque-ról.)
A filmet önmagában is érdemes megnézni, már csak azért is, hogy lássuk mások hogyan látnak minket, magyarokat. Persze jól is esik, hogy nem csak mi tartjuk a nyelvünket annyira nagyra, hanem akár egy befutott brazil írót is meg tud fogni annyira, hogy könyvet írjon róla. Nekem persze igen testközeli a történet, mivel lényegében most ennek pontosan a reciprokát élem, magyarként Brazíliában, és nem mellesleg pont a könyv írójáról kell az egyik magyar napilapnak egy portrét készítenem.
Lehet, ha majd nagy leszek, megcsinálom az én, fordított változatomat...
No comments:
Post a Comment