Negatív

Lassan az 5-ik itt töltött hónapot döngetem, és minden újabb nap egyre inkább megerősít abban a gyanúmban, hogy Brazília a világ talán legcsodálatosabb országa. Süt a nap, szól a zene, jó a kaja, szépek a lányok, mi kellhet még? Az emberek egészen hihetetlen módon jó fejek, kedvesek, segítőkészek, imádnak élni, az ártó szándék és a surmó agresszió pedig szinte teljesen hiányzik belőlük. Brazília tényleg maga a földi paradicsom, ahol tobzódnak a földi örömök. Azonban bármennyire hihetetlen, a harmadik világnak is vannak hibái. Itt most nem a nyilvánvaló súlyos szocióökonómiai problémákról, az esőerdő irtásáról és hasonló világrengető kérdésekről fogok írni, hanem a mindennapok idegesítő kis dolgairól, amikkel meg kell küzdenie az ide látogatónak. Mivel ez a sorozat első, mondhatni megnyitó része lesz, kezdjük is az első topikkal: a Higiéniával.

A higiéniával itt, a várttal ellentétben, nem az a baj, hogy nincsen. Sőt nagyon is van, a legtöbb brazil naponta legalább kétszer fürdik, és itt adják el a világon a második legtöbb szappant az Egyesült Államok után. A probléma abból adódik, hogy a bojler, kazán, kályha stb. erre felé sosem látott dolgok, mivel Brazília egy meleg ország, nincs szüksége meleg vízre, mert hát ugye, úgyis meleg van. A baj csak az, hogy ez hülyeség. Egyrészt azért, mert mosogatni például alapból szar, hideg vízzel viszont még a nap izzó belsejében is egy végtelenül undok, gusztustalan dolog, ahogy az ember kínjában kenegeti a habos zsírt a tányéron, mert az 15 fokon a világért sem akarna oldódni. Számomra teljes rejtély viszont, hogy ennek ellenére van meleg fogóka is a csaptelepen, épp csak bárhogy tekered, a végén már üvöltve, nem csinál semmit. Ennek a tengelynek a másik pólusa az örök retardált Anglia, ahol bár van meleg és hideg víz is, azt azonban abban a korban, amikor mesterségesen nyomtatunk működő emberi szöveteket, sem képesek egy darab elbaszott csapba belerakni, hanem két külön tömpe kis szarból folyatják ki a jéghideg és a tűzforró vizet, mindkettő messze túl az elviselhetőség legtágabb határain. 

Levezeti a feszültséget...

Másrészt pedig azért, mert itt sincs ám mindig meleg. Bizony. Főleg Sao Paulo-ban és délebbre simán tud elég szar idő lenni, ami mondjuk még mindig csak pulcsis időt jelent (10-15 fok), de olyankor azért jól jönne egy kis meleg víz a kurva hideg helyett. Ha mindenhol máshol fel sem merül a braziloknak a meleg víz használata, zuhanyozni azért ők is utálnak a hideg vízben. A bojlert azonban valószínűleg a sátán tüzes szerkezetének tartják, és 1876-ban a helyi inkvizíció örökre száműzte a földrészről az átkos masinát. Ehelyett árammal melegítik fel a vizet. Közvetlenül. Igen. A zuhanyrózsa itt egy dagadt, fehér, ufóra hasonlít, amibe belevezetik az áramot. Mindezt persze hamisítatlan harmadik világbeli precizitással, ami nagyjából annyit jelent, hogy 2-3 darab teljesen meztelen vezetéket a falból hetykén rákötnek az ufóra, és legalább egyet hagynak szolidan lifegni, szóval nem érdemes nagyon pancsolni. Bárki, aki kicsit is működő túlélési ösztönökkel rendelkezik, már itt elbúcsúzik gondolatban a szeretteitől, de legalább tudja, hogy annál veszélyesebb, mint szabadon himbálózó 220V-tól centikre zuhanyozni már úgysem lehet. Aztán tébolyult mosollyal az arcán veszi észre, hogy milyen kis naiv volt, ugyanis ha ez nem lenne elég, a kapcsoló, ami a hőmérsékletet állítja (azaz a pöcök, amivel "tél", "nyár" vagy "kikapcs"-ra lehet kapcsolni) az közvetlenül az ufón van rajta, és nyúlkálhat bele az áramba csurom vizes testtel. Én nagyon hamar leszoktam a zuhanyzás közbeni kapcsolgatásról, mivel a mienk effektíve szikrázik ha átállítod! Szerintem egy átlagos brazil háztartási zuhanyzó lazábban végez egy emberrel, mint bármelyik villamosszék. 

Brazil levéltetü

Ha városban él az ember, akkor a higiénia témakörébe tartoznak a rovarok, rágcsálók és lényegében bármilyen élőlény, ami nem hallgat a nevére. Mi történetesen egy ordas nagy rádiótorony tőszomszédságában lakunk, aminek az emberi agyra gyakorolt fiziológiai kockázatáról inkább nem is akarok tudni, nagyjából annyira lehet egészséges, mintha egy mikrosütőbe dugnám a fejemet. Van azonban jó oldala is, mégpedig, hogy a rovarokat úgy ahogy távol tartja. Viszont azok amelyek még is maradnak, azok a borzasztó rádió-sugárzástól és a még borzasztóbb Justin Bieber számoktól, amik az éteren át bombázták őket, szörnyű mutáción mentek keresztül, és most hitelkártya nagyságú csótányaink vannak, a hangyák akkorák, mint a darazsak, a darazsak pedig pirosak és vörösen izzik a szemük (tényleg). Külön érdemes elképzelni, ahogy a villamosszékben zuhanyzom és habzó szájjal beront hozzám egy ilyen 5 cm-es hangya (az hangyában kurva nagy higgyétek el), én meg egy férfias sikollyal lényegében valóságra adaptálom Hitchcock Psycho-jának ikonikus jelenetét. Hálistennek Döme és családja a fél kilónál kisebb bestiákkal úgy ahogy elbír, viszont az ennél nagyobb kaliberű dögöket csak úgy tudjuk kicsinálni, ha belekergetjük őket egy szakadékba és hatalmas köveket görgetünk rájuk. Az ebédlőasztalunkat például egy különösen megtermett cucaracha-nak a hátából faragtuk ki, a szófánk pedig egy közepes hernyóból van. Valahogy be kéne őket idomítani, és akkor használhatnánk őket házőrzőnek vagy akár hátasállatnak.

A negatív rovat további részeiben várható: szar idő, tömegközlekedés és kisgyerekek...