Senhor Gringo

Szervusztok, köszönöm, hogy ennyien eljöttetek! Egy fontos dolog miatt hívtalak ide benneteket... kicsit kínos ez nekem, de nem tudom tovább magamban tartani ezt a sötét titkot mely a lelkemet rágja és a szívemet mérgezi, erősnek kell lennem, és be kell végre vallanom: Gringó vagyok.

Azt hittem velem ez nem történhet meg, hogy ez mindig csak másokkal fordulhat elő, hogy ilyen csak a filmekben van...

Édes istenem mekkorát tévedtem...

Hirtelen jön, de észrevétlenül... egyik pillanatban semmi, a következőben egyszer csak rémülten azt veszed észre, hogy egy Gringó vagy! Először azt hiszed, hogy csak egy rossz, beteg álom, majd úgyis felébredsz, de nem, ó nem... ebből sosem ébredsz fel.

És a fájdalom...



Az egész kicsit kevesebb, mint két hónapja kezdődött, mikor mit sem sejtve Brazíliába költöztem, ahol kiderült, hogy azzal, hogy betettem a lábamat az országba, egy csapásra gringóvá lettem! Próbáltam mentegetőzni, hogy én nem tudtam, meg hogy nem lehetne-e ezt valahogy megoldani okosba? De nem, azt mondták sajnos nincs mit tenni, gringó vagy, és majd egy szép napon gringóként is döglesz meg!

Mert tudjátok az van, hogy itt mindenki gringó, aki nem brazil (a többi Dél-Amerikait kivéve). De vannak aki gringóbbak, mint a többiek: a fehérek. És minél fehérebb vagy, annál gringóbb is. Én pedig kurva fehér vagyok.

Bár nem kifejezetten pejoratív kifejezés, azért eléggé meglepett, hogy lazán, minden sallang nélkül gringónak hívnak. Például, ha brazil haverjaim engem keresnek, akkor azt mondják, hogy "Figyu, hol a gringó?"
Sao Paulóban nem annyira, de máshol simán utánad kiabálnak az utcán, hogy 'hé gringo!' Még nem derült ki, hogy ez 'Hé gringo, üdvözlünk szerény városunkban, de jó, hogy itt vagy' akar-e lenni, vagy talán inkább 'Hé gringo, lenyúzom a fehér kis bőrödet aztán kiszívom a kibaszott sápadt lelkedet!' Mivel sokszor tényleg nem tudom eldönteni, inkább nem szoktam megvárni, hogy kiderüljön, nehogy véletlenül még a torkukon akadjon az a bársonyos lelkem...

Ez itt egy megtermett folyami gringó

Persze előnye is van annak, ha az ember gringó, még pedig a hölgyek! Bizony, bizony a brazil csajok élnek-halnak egy jó gringóért! De mielőtt még a drága olvasók kanosabb férfi szegmense (és talán egy-két kísérletezőbb nő is) fejvesztve ide nyargalna, hogy derekasan belecsapjon a brazil lecsóba, azért érdemes tudni, hogy igencsak észnél kell ám lenni, mert nem mindegyiket ugyanaz a nemes cél hajtja az ember fehér (az én esetemben gyönyörűen kidolgozott és szemtelenül férfias) karjaiba! Egyrészt a csajok kb fele pont leszarja, hogy az ember gringó vagy sem, tehát nem érdemes mindegyiknél azzal a stílusos mondattal nyitni, hogy kóstolt-e már fehér répát? (bár biztos sokaknak bejönne...) Azok, akik láthatóan buknak az egzotikus gringóságunkra, mindig legyenek egy kicsit gyanúsak, ugyanis könnyen lehet, hogy egy úgynevezett Gringo Hunter-el akadtunk össze!

A Gringo Hunter az egy már-már mitológiai teremtmény: egy olyan olyan, jellemzően attraktív nőszemély, aki bájai fondorlatos alkalmazásával, szirén módjára elcsábítja a gyanútlan gringót, akivel aztán, míg csöcseivel folyamatos szuggesztív hypnózisban tartja, felcsináltatja- és jó eséllyel el is veteti magát. Nem lepődnék meg, ha utána a fejénél kezdve fel is falná áldozatát, miközben a petéi a háttérben nyálkától csillogva békésen lüktetnek... Mindezt azért teszi, mert itt az az elterjedt képzet, hogy aki gringó az mocskosul gazdag is, és alap, hogy a feleség Saint-Tropez-ben kap kéglit. Nyilván nem hallottak még Kelet-Európáról! Tőlem aztán nyugodtan vadászgathatnak rám, amennyit akarnak, kérdés, hogy a brazil tengerpart után mennyire jönne be nekik Gárdony? (Itt jegyezném meg, hogy portugálul a vadászni - 'caçar', és a házasodni - 'casar' szavakat ugyanúgy ejtik. Szeretném azt hinni, hogy ez csak a véletlen újabb tréfás kis műve...)

Sajnos a gringók nem csak a nőket, de a bajt is erősen vonzzák. Ha az ember fehér segge világít a sötétben, nem annyira szerencsés éjszaka a Brazil utcákat járni, mert a hím nemű gringó vadászok kevésbé jókedélyű figurák, és az ember könnyen kaphat egy skullót a fülei közé, ha sokat okoskodik arról, hogy de hát ő kelet-európai, szóval tökre nem gazdag...

Az még nem derült ki, hogy mennyi ideig kell Brazíliában élni, hogy az ember gringóból valami mássá (esetleg brazillá) avanzsáljon, de ha nagyon unok gringónak lenni, csak elmegyek Liberdade-ba, Sao Paulo japcsi-negyedébe és egy csapásra Gaijin leszek!