Peti áll a ház előtt...

Mert az van tudjátok, hogy én ide nem csak naplopni jöttem. De nem ám! Még a feltételezés is vérig sért! Én ide egyetemre jöttem cserediáki minőségemben, mégpedig Latin-Amerika legnívósabb egyetemének tartott Universidade de Sao Paulo, aka USP-ra (úgy ejtsed, hogy Uszpi).

Az USP kicsit más, mint az otthon megszokott egyetemek. A campusa akkora, hogy külön városrésznek számít, amit úgy hívnak, hogy 'cidade universitaria', azaz 'egyetemváros'. Akkora ordas nagy, hogy busszal kell bent közlekedni (két saját buszvonal cirkál nonstop, és a lokál BKV is jár bent), megszámlálhatatlan sok kajálda van, minden létező sportágnak külön pályája, stadion, uszoda, kórház és egy utca amin az összes errefelé meghonosodott banknak van egy fiókja. Zsaruk eredetileg nincsenek, de mióta pár hónapja fejbe lőttek valakit, pont az én fakultánsom (FEA) előtt, lézeng egy-két jagelló, de azok is csak mutatóba...
Kell is a nagy campus, mivel cirka 90.000 diák jár ide, plusz a tanári kar, kiszolgáló személyzet meg amit akarsz (és ezzel messze nem a legnagyobb egyetem még Sao Paulo államban sem, van ahova 140.000-en járnak).

A felszereltségétől nem fogod elrúgni az agyadat (mondjuk nem rosszabb, mint egy magyar egyetem), viszont magától a campustól, ami nagyjából egy hatalmas botanikus kert és egy golfpálya visszafogottan hedonikus ötvözete, két napig csuklani fogsz (nem mintha nem lenne benne tényleg egy botanikus kert - ahol egyébként néha megerőszakolnak ezt-azt, talán ezért is hívják rape-street-nek). Egyszerűen gyönyörű! Pálmafák és szökőkutak mindenfele! Amikor két óra között ledőlsz egy pálmafa árnyékába szummantani, akkor azért érzed, hogy kemény az élet, mint a kád széle...

Szar kép, de nem kaptok jobbat...

Magán a campuson is folyamatosan vannak partik, bár én még egyszer sem voltam, mert kicsit messze lakom, és eddig mindig volt mást csinálnom, de állítólag nagyon adják, szóval inkább előbb, mint utóbb, le kéne csekkolni mi ott az ábra.

És a kedvencetek: Tanulás! Azzal még nem is lenne baj, hogy portugálul megy az oktatás. A baj sokkal inkább azzal van, hogy én nem beszélek portugálul! Ez némileg visszaveti az egyébként kiváló akadémiai teljesítményemet, de talán a következő félévben már fogok annyira habogni portugézül, hogy legalább az óra címét megértsem... (viccen kívül, tényleg meg kell tanulnom hamar-gyorsan a nyelvet, mert ez így nem állapot kérem...)
Az órák amúgy jó hangulatban telnek, és még senkit sem láttam összeroppanni a tanulás rettentő súlyától. Tudjátok, csak latinosan...
Bár ami azt illeti, a reggel fél nyolcas kezdést nem érzem annyira latinosnak, hálistennek sikerült valahogy ellenállnom a magnetikus kísértésnek és nem vettem fel csak fél tízes órát (ezt már sehogy se lehetett elkerülni).

Van itt minden, mint a búcsúba'

Most abba is hagyom az írást, mert vissza kell mennem tanulni...      NOT!